Blog

Alváskutatók nyomában – 1. rész Az úttörők

Az alvással kapcsolatban a korai történelemben sok kultúra csak az álmok értelmezésére összpontosított ekkor még nem
érdekelte őket az alvás szerepe az emberi egészségben.
1729-ben Jean Jacques d’Ortous de Marian francia tudós, heliotróp, azaz napközben nyíló éjre záródó növényekkel
kapcsolatos megfigyelései keltették fel az érdeklődést az emberi alvás kutatása iránt. d’Ortoust foglalkoztatta a növények
napi nyílása és zárása. A mimóza leveleinek mozgását figyelte meg és észrevette, hogy azok mozgása fennáll még akkor is ha
a növényt sötétben tartotta. Annak ellenére hogy a megfigyelései a növény belső „biológiai órájának” létezésére utaltak, a
növények mozgásának ritmusát sokáig külsőleg szabályozottnak tartották. Ugyanakkor valószínűleg ez volt az első utalás
arra amit ma cirkadián ritmusnak nevezünk.
Egy cirkadián ritmus vagy „napi biológiai óra” olyan, nagyjából 24 órás „napjárást követő” ciklus, ami az élőlények
(növények, állatok, gombák, cianobaktériumok) biokémiai, fiziológiai folyamataiban vagy viselkedésében lép fel. A
„cirkadián” (circadian) kifejezés Franz Halbergtől származik, a latin circulus-kör és dies, diei-nap szavakból, szó szerinti
jelentése „körülbelül egy nap”.
Ma már tudjuk, hogy a cirkadián ritmus hatással van az alvás és ébrenlét fázisára, a légzés, a keringés rendjére, a
sejtregenerálódás folyamatára, a táplálékfelvétel, a cukoranyagcsere ütemére és a testhőmérséklet ingadozására.
1845-ben, John Davy brit orvos a testhőmérséklet változását tanulmányozta különböző helyzetekben és összegző
jelentésében azt írta, hogy a testhőmérséklet bizonyos határok között ingadozik, úgy változva mintha két szabályos sorozat
lenne, összefüggésben a napi ébrenléttel és az alvással.
Ez azért is érdekes mert Constantin von Economo pszichiáter és neurológus csak az 1900-as évek elején végzett
megfigyeléseivel és kutatásaival azonosította a hipotalamuszt mint az agy azon területét, amely az alvási ciklusok
szabályozásáért felelős és már azt is tudjuk, hogy az agyalapi mirigy többek között a testhőmérsékletet is szabályozza.
1924-ben egy Hans Berger német pszichiáter volt az első, aki elektroenkefalogrammal feljegyezte az agy által termelt
hullámmintákat, és megvizsgálta az alvás és az ébrenlét közötti különbséget.
Az 1900-as évek elejétől egyre több orvos és tudós kezdett el az alvás kutatásával foglalkozni és ismerte fel azt a ma már
bizonyított tényt, hogy annak mennyisége és minősége milyen mértékben és hogyan befolyásolja az egészségünket.
Amit már most kijelenthetünk és minden szakember egyetért vele az az, hogy a jó alvás kulcsa
• egyrészt a kényelem. A szakemberek úgy látják, optimális alvópóz nem létezik. Az ideális póz ugyanakkor olyan, amit
felvéve reggel nem úgy ébredünk, hogy valahol fájdalmat érzünk. Alvás közben a test érzi a fájdalmat, és úgy fordul, hogy
ezt a kényelmetlenséget megszüntesse. A Billerbecknél kifejlesztett, nemek szerint is zónázott, matracok kiválóan
alkalmasak arra, hogy minden igényt ki tudjanak elégíteni a jó alvás felület kialakításában. Ugyan ide tartozik a fej alatti alvó
felület megfelelő kialakítása, itt fontos figyelni arra hogy a fej megfelelő alátámasztást kapjon, ebben a párna választás
nagyon nagy szerepet kap.
• másrészt az alváshoz optimális környezeti hőmérséklet biztosítása, amely 15 és 19 Celsius-fok közé tehető. Ez első
olvasásra nem mindenkinek tűnik egy komfortos hőmérsékletnek, de ezért fontos, hogy a hőháztartásunknak megfelelő
takarót válasszunk. Ne melegítsük túl a testünket hiszen az alvás idejére a szervezetünk nem ok nélkül csökkenti a
testhőmérsékletet.
Ahogy az orvostudomány az elmúlt évszázadok során előrehaladt, úgy fejlődött az alváskutatás is. Hosszú utat tettünk meg
eddig is az alvás fontosságának megértésében. A terület története tele van érdekes fejleményekkel, és a mai napig heves
kutatások forrása.
Ha velünk tartanak ezeket fogjuk szép lassan együtt felfedezni.......